Tréning

Minket arra kondicionáltak (vagy lehet ez valami zsigeri?🤔), hogy ha valakit utálunk, ellenség, akkor annak minden megnyilvánulását le kell szólni, az nem jó, az hülyeség, nem úgy van. 

Az egész ember vagy csoport pária. 

De ez iszonyat káros és óriási hülyeség. 

Ezekből születnek például az elképesztő logikájú félremagyarázások. 

Vért izzadva próbálok erről leszokni.

Igen, utállak, de kiszenvedek egy like-ot, ha olyat írsz. 

Előbb-utóbb az 'igazad van' is menni fog. 

Legyen inkább 'utállak, de ebben igazad van' 🙃

Dobpergés

A bádogdob by Günter Grass
My rating: 5 of 5 stars

Teljesen letaglózott ez a regény. Nagyon élveztem az olvasását, de a végére egyszerre döbbenet, csodálat és undorral vegyes bánat, amit érzek. Hogy lehet ilyet írni?

View all my reviews

Igazából Gdansk miatt kezdtem el olvasni ezt a regényt. Régebbről emlékeztem a Katona József Színház Bádogdob c. előadására, ami anno nagyon tetszett és ahol nagyon hangsúlyos volt az, hogy a város (Günter Grass szülővárosa) egy ideig Danzig Szabad Város néven létezett, gyakorlatilag városállamként 1920 és 39 között. 

Gdansk utcáit nagyon átitatja a történelem, van ott valami nagyon sűrű, amihez hasonlót csak Nápoly környékén éreztem. 

Szerettem volna tovább maradni a városban a könyv segítségével, ráadásul épp az egyik legfontosabb korszakában, amikor a világháború idején megfosztották függetlenségétől. 

Nos, a könyvben nem kap akkora hangsúlyt, hogy a várost ismét birtokba veszik a németek, a főszereplő Oskart annyira nem viseli meg ez a tény, jobbára a saját kis életével van elfoglalva.  Merjünk kicsik lenni, ez jut eszembe róla, hiszen mindenki tudhatja már a fülszövegből is, hogy Oskar bár mindentudóként(!) születik,  3 évesen elhatározza, hogy nem nő tovább, gyerektestben létezik tovább és szinte csak bádogdobján és üvegrepesztő sikolyain keresztül kommunikál a világgal. 

Ma az autista spektrumon helyeznénk el a fiút, de akkoriban talán nem is volt erre szó, mindenesetre szerintem olyan erős és kifejező szimbólumok ezek (a dobolás, sikolyok), hogy a zsigereimben érzem és értem Oskar döntését és viszonyulását a világhoz. 

Túlzás nélkül állíthatom, hogy amíg Oskar gyerektestben létezett, imádtam olvasni a kalandjait, a basszátok meg, én itt nem szólalok meg hozzáállását a felnőttek hazug és képmutató világához, a drámai és érzelmileg felfokozott helyzetekben való dobpergetéseit vagy éles sikolyait. Nyilván allegória rengeteg minden ebben a történetben, de csodás ahogy egyúttal önéletrajzi elemeket sző bele Grass, azaz saját életén és tapasztalatain keresztül ábrázolja nem csak a háborút, hanem az egész élet sokszor nevetséges, groteszk és beteg valóságát. A groteszk elemeken keresztül ad humort és kissé meseszerű jelleget az egésznek - talán így lehet elviselhetőbben ábrázolni a nyers és lelombozó valóságot: a nem egészséges rokoni kapcsolatokat, a perverz szexualitást, az emberi gonoszságot. 

Oskar és Günter Grass szobra Gdanskban (forrás)

Fontos szimbólum, hogy Oskar a II. világháború végén lesz épp 21 éves (az akkori felnőtt korhatár), ekkor dönt úgy, hogy eltemeti dobját,  végre elkezd felnőni, felelősséget vállalni. Egyszerre döbbentett meg és kellett igazat adnom abban az írónak, hogy az előzmények - a családi és háborús viszonyok -  után Oskarból nem lehetett egészséges felnőtt, csak egy torz, testileg-lelkileg sérült ember. Hiába próbál önállósodni, saját lábára állni a gyerekkor és a háború pusztítása után, továbbra is olyan viszonyokat és attitűdöket talál a világban (pl. Zeidlerék elnyomáson és agresszión alapuló házassága, Klepp undorítóan tespedt léte, vagy Lankes apácákat erőszakoló lénye), amitől újra elő kell vennie a dobját és az egész borzalmas őrület csakis a pszichiátrián érhet véget (már a legelején kiderül, hogy Oskar ott írja a történetét). 

Még szinte mindig remegek a sokktól, hogy mivé vált végül ez a kezdetben mély, de szórakoztató és nagyszerűen megírt regény. Noch dazu - nem gondoltam volna soha, hogy német nyelven ilyen szépen sikló, gördülékeny, élvezetes szöveget lehet alkotni. A fordítás külön dicséretet érdemel, mert remek! 

Grass a végére odáig fokozta a dolgokat, hogy már nem tudom eldönteni, hogy elviselhetőbb-e a valóság ebben a sűrűn groteszk, pikareszk formában vagy épp ellenkezőleg. Nem nagyon vannak erre szavak, Nobel-díjat neki! 🙃

Figyelem!

Ezt a Krasznahorkai interjút nézve több helyen is meghatódtam, leginkább talán attól, hogy lehetséges az emberi létnek ilyen szintjén lenni. Vagy hogy lehetséges arra vágyni, hogy a következő életedben belülről tapasztald meg a kristályok figyelmét. 

Micsoda bölcsesség, egyedi gondolatok, önreflexió! ❤️

Nekem ad ez az interjú egyfajta lökést is, hogy nem baj, ha nagyon mást gondolunk dolgokról, mint ami az aktuális társadalmi narratíva. 

A figyelemről is szól, hogy mennyire fontos, hogy hová irányul az ember figyelme. Az jutott eszembe, hogy talán azért is redukálódott a figyelmünk olyan iszonyatosan rövidre, mert a tiktokon és egyebütt látható tartalmatlan tartalmak nem is érdemelnek többet. Viszont ettől a beszélgetéstől pl. nem tudtam elszakadni, annyira lekötött, annyi izgalmas és okos témát vetett fel, hogy odaszegezett a székhez több mint 2 órán keresztül.

Ki kell emelnem Gulyás Marci figyelmét is.  Nem csak riporteri kötelességből, hanem mélyen, okosan figyel arra, amit mondanak neki, nem arra vár, hogy végre mondhassa a magáét, az előre kigondolt kérdéseit. Teljesen képben van az író munkásságával, tudja, hogy kik a hősei, mert olvasta. 

Én most épp egy másik Nobel-díjast olvasok, na, Günter Grass is méltán az, a Bádogdob zseniális, teljesen leköti a figyelmemet. 700+ oldal, de soha ne legyen vége. Vagyis legyen, mert utána jöhet megint Krasznahorkai.  Éljenek a nagy írók. 

Szerinte - és ebben Tarr Bélával egyetértettek, úgyhogy nekem is  el kell hinnem - az emberek nem hülyék, a lelke mélyén mindenki tudja az igazságot, hogy miben él, ki ő, mit rontott el, csak gyávák vagyunk vállalni a felelősséget. 

„Borzasztóan nincsen meg bennünk az a hajlandóság, hogy először magunkban keressük annak az okát, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek.” 

(Kicsit megnyugodtam, hogy lehet még komolyan venni egy-két dolgot, embert ezen a világon.)

Silányság, hitványság

Mondom én, hogy minden silányul.

Az egyetem régen valami komolyan vehető dolog volt. 

Arra még nyeltem egyet, hogy a lányom intézményében az eligazító anyagon a dél előtt, dél után így volt írva -  hallgatók állították össze...

De manapság  ilyen egy angol nyelvű egyetemi anyag - jogi alapismeretek - lányom barátjának intézményében.  Ettől mindenki agya ledobta a láncot, aki látta. Ezek a mai kölykök perfekt beszélnek angolul, a tanárok egy része meg addig nem jutott el és/vagy olyan magabiztos, hogy cseszik berakni a fordítóba a mondandóját. 

Ne legyünk véletlenül se igényesek arra, hogy mit adunk ki a kezünkből, jó'vanazúgy - ez az üzenet.

Ezeket a tanárokat nem figyeli senki szakmailag?

Mit lehet komolyan venni ezen a világon, ha az egyetemi oktatást sem? 

Kollektív agyköd

Vannak hírek, hogy milyen borzalmas a szövegértés, csökken az IQ világszerte. Olyan cikket is olvastam a minap a Guardian-en, hogy a középosztálybeli  Z generáció mennyire nincs birtokában a hétköznapi, gyakorlati skilleknek: egy kaját nem tudnak csinálni maguknak, ha elvágják az ujjukat, írnak anyának, hogy mit kell csinálni. Én is ezt látom sokfelé. Az itthoni Gen Z sem tökéletes  persze, vannak bajok...

Emlékszem amikor egy pizzázóban mi mutattuk a kezdő kissrácnak vevőként, hogy mit merre talál, hol a papírzacskó 😀 (Az is lehet, hogy itt a főnökkel volt a gond.)

Tényleg úgy érzem, hogy a hülyék paradicsoma közeleg, amit az Idiocracyban megjósoltak, pedig azt hitték, hogy csak viccelődnek 🥺 

És amiről nem szoktak beszélni, de szerintem az egyik legfontosabb dolog amit a gyereknek taníthatunk szinte bármi kapcsán, hogy járjon mindig egy-két lépéssel előre. Minek mi a következménye, mi jöhet utána? És hogy figyeljen, tanuljon mások hibáiból.

Például hasznos, ha van otthon porral oltód🧯(A párom 20 éve már kötélhágcsót is akart, hogy akár azzal is lejuthassunk a harmadikról. Rohadjak meg, lesz az is! De azt is fontos kitalálni, hogy hová tudjuk majd rögzíteni☝🏻)

Aztán például nem praktikus olyan naivnak lenni, hogy hatvan évesen menőzve könyvet írsz a pénzről, hogy milyen egyedi vagy, mert az olyan eszköz, örömforrás számodra, mint a cukorka,  amit szívesen osztogatsz felebarátaidnak is. Pontosabban nem javasolt kiírni a közösségi oldalra, hogy könyvet írsz a pénzről, de a havi fizetésed melletti rendszeres kis honoráriumaidat kifelejted a pénzügyi nyilatkozataidból, mert kelekótya vagy 🤦🏻‍♀️ (A NAV szerintem már élezi a késeit.)

A társadalom egy része edukál, a másik része elég gyenge fejben, és vannak átfedések is 😂😭

Az ember azt hinné, hogy csak a tanulatlan emberek, vagy a fiatalok buták, naivak. Úgy tűnik nem. Azt otthonról kellene hoznunk, hogy hasznos mindig pár lépéssel előre járni és mások hibáiból is tanulni. Sőt, lehetőleg leginkább azokból. 

Ha agyködünk van, inkább ne posztolgassunk 😀 Mondjuk dolgozni se kéne, mert iszonyat mit művelek időnként agyködben, de az Omega 3 pl. nekem egész jó rá. 🐟  Sajnos sokszor elfelejtem bevenni az agyköd miatt 😂😭

80's Bros

Ez a 80-as évek mánia amúgy mire jó? Hogy generáltatunk iszonyatos energiafelhasználással az okossal egy csomó felesleges képet. Mi ez a kreténség? 

Volt amúgy egy Bros nevű zenekar a 80as évek végén, szép ikerfiúkkal 👬 Na, hát az volt a 80-as évek, én még emlékszem is rá. 

*

A szintén 80-as évekből való Brother Luival (duplán 🙃) világ életünkben viccelődtünk, káromkodtunk, ez a közös nyelv. Elszórakoztatjuk magunkat. De tegnap, ahogy azt mondta nevetve, hogy "nem az a baj, hogy egy porszem vagy és semmit nem számítasz - hanem hogy erre rájössz...".  A szeme nem nevetett 🥺

*

Egy újabb bro bejön az irodába hetedikként, hatan már ott ülünk. Szó nélkül benyomja a légkondit 18 fokra 😭

Tésztatukmálás

 A sztrigojon és prikulicson kívül ez a szó is szerepel a regényben, ami amúgy a sütitukmálás, és amiben nagyanyáink a mitikus lényekkel együtt előszeretettel hisznek, mi meg nagyon unjuk.  Helyette én ezt a könyvet tukmálom, mert nagyon jóóó és egyáltalán nem untam.

Sok ördögök by Adél Horváth
My rating: 5 of 5 stars

Hát ez...! Le a kalappal!

Mennyire okos, széles látókörű regény. Mennyi mindent mond teljesen befogadhatóan, egyszerű mondatokkal. Tökéletes szociográfia a mai faluról, ahol veteránok és fiatalok, magyarok és románok élnek együtt. Tökéletes megjelenítése az ember sötét oldalának egy ködös völgyben, ahol a köd elrejti vagy csak sejteti a bűnöket, mindenkiét. A krimi szál is izgalmas, de még izgalmasabbak az emberek egytől-egyig. Zseniális jellemrajzokat ad az írónő: egyszerű, de jól megválogatott jelenetekkel és mondatokkal kiválóan jellemzi szereplőit.

Olyan korban élünk, ahol az idősek mítoszai, hiedelmei és a fiatalok szintetikus-digitális világa egyszerre van jelen. Ez egyszerre teremt feszültséget és vicces helyzeteket. A bűnökkel, titkokkal terhelt nyomasztó miliőt remekül oldja a legidősebb szereplő sokat látott pajkossága, éles beszólásai.

- Amikor pénteken összevesztünk, utána én nagyon elgondolkoztam.

Kati elismerően bólintott.

- Látod, sosem késő új dolgokba fogni. Milyen vót?

 

Erős társadalomkritikát is felfedezni véltem egy-egy jelenetben. Eléggé mellbevágó például a drogok által kiváltott hallucinációk összefonódása az idősek világmagyarázó mítoszaival, de a juhok ismeretlen helyről származó, pancsolt takarmányának borzongató hatásai is sokkolóak és sokatmondóak.

Az ikeás bútor jelenete és jelentősége is zseniális, made in Romania. Tele van az egész ilyen kis okos gaggel, utalással. Léna alakját pl. már az elején kiszúrtam egy-egy fél mondatból, de az idős Serbán Kati saját rejtett félmondata is döbbenetes. Nekem egyedül a Száré Böske-Vida Sanyi-Etel háromszögnél nem jön ki a matek az életkorok vonatkozásában, de ettől el tudok tekinteni, mert minden más annyira frappáns ebben a regényben. Sok ördögök vannak benne, ahogy bennünk is. 

A filantróp

– Ugye, hogy csak pletykálnál?!

– Ez nem pletyka! – csattant fel Böske.

– Akkor micsoda?

– Emberség, Katink. Hogy érdekel másnak a baja!

Horváth Adél: sok ördögök

Hú, ez engem nagyon triggerel. Az egyik legmérgezőbb ember, aki valaha a közelemben volt, még a beetetési szakaszban azzal menőzött, hogy ő emlékszik mindenkiről mindenre, mert ő az, aki nagyon figyel a másik emberre. Hát persze. Amúgy ki mond ilyet? 😶

Később kiderült, hogy ő a legvéresebb szájú pletykás ever, aki kizárólag azért faggat, gyűjt rólad infót beszélget veled, hogy aztán bárkinek rosszmájúan kibeszéljen. 

Egyszer azt is mondta a pletykák vonatkozásában, hogy  "a tudás hatalom." 😳

Azóta erős gyanúval vagyok minden mellverdeső emberbarát iránt.

Világvége

 Tegnap a triumvirátus megvitatta, hogy az ad teret a devianciának, parasztságnak, hogy minden mindenkire rá van hagyva. Nincs szólva semmiért, beletörődés elfogadás van. Úgyhogy mostantól mindenki helyre lesz rakva két 160 centis, középkorú nő által 👯‍♀️ (A harmadik nem vállalja, pedig ő kicsit magasabb 😀) 

Mondhatnám, hogy a példaképünk Hallerné Nagy Anikó, de lelki szemeim előtt látom, hogy inkább a mega Karenek ☝🏻☝🏻 final boss-ai leszünk. 🤦🏻‍♀️😀

Múltkor azt mondtam valakinek, hogy fogja már be. Így: - Fogd már be! 

Tökre meglepődött. Jó, mondjuk a párom volt az 😀 De naponta vagy 82x gondolom ezt magamban mindenféle szituációban. (Meg azt is, hogy 'paraszt'.) Úgy érzem, hogy egy csomó ember minden gondolatát kimondja, ami eszébe jut, sőt, sokszor másokét is kihangosítja 😭. Mikor lett ez divat? 

Én sztem 10%-át sem mondom ki annak, ami a fejemben van,  de ennek vége. Felmegyek 20-ra. Helyre lesznek rakva. És aztán majd jól elfelejtem az egészet és nyugodtan alszom. 🌳szom 🙃

Ráadásul a helyi öregasszonyok összecsaptak tegnap a lakóparkban. Szóval szerintem közeleg a világvége☝🏻😂

Hülyülni

Persze tegnap megint nem bírtam befogni, amivel (egy időre) szorongást okoztam magamnak, hogy jajjjajj megint konfliktust csináltam, nem szabad, most megint lehet lelkifurim.

Tudom, hogy volt tegnap ilyen, de délután annyi minden volt, hogy estére elfelejtettem, hogy mi volt az - csak az érzés maradt meg.

Tök jó ez a hülyülés 👍🏻 Az alvást is segíti.

És reggelre sem jutott eszembe🤦🏻‍♀️😀

Igazából tetszik ez a kombó. 😇

Cien años de Soledad

Updated a második Netflix évad után. 

Ami még jobban tetszett, mint az első.

Nem tudom, hogy látok/olvasok-e még ennél szebbet és szomorúbbat, igazabbat.

Elképesztően jól adaptálták a regényt, felejthetetlen. 

forrás

****

Némileg feminista és erősen háborúellenes sorozat lett G. G. Márquez Száz év magányából - és ez jól áll neki. 

Bár kétszer olvastam a regényt, de részletek alig, csak egy színes forgatag - alig követhető családtagokkal és eseményekkel - maradt meg belőle.

Filmen valahogy máshogy hatott. Mivel eredeti nyelven néztem (nem is tudom van-e szinkronosan), a nyelv és a kolumbiai dzsungel, a tájak megjelenítse és nem utolsósorban a helyiek autentikus ábrázolása nagy hatással volt rám. Végre egy Netflix sorozat, amibe nem tettek a PC nevében mindenféle oda nem illő elemet. Örülök, hogy tiszteletben tartották a regényt ilyen szempontból. 

Szóval már az első résznél majden elsírtam magam, annyira szép volt, ahogy megelevenedett a történet hús- vér valójában. Mert magyarul olvasva soha nem lesz meg a fejemben az a hangulat, amit az eredeti spanyol nyelv pluszban hozzáad (az olasszal való hasonlósága miatt sok mindent értettem is), ill. bevallom, hiába tudom, hogy egy regény tőlünk messzi tájakon játszódik, ahol máshogyan néznek ki az emberek, mégis olvasáskor a fejem sokszor európai kinézetű arcokkal képzeli el őket, ami egyszerűen nem igaz. Nagyon tetszett tehát az egész megjelenítése, a hangulata.

Ami egyszerre volt színes forgatagszerű, mert tényleg volt itt minden és egyszerre nagyon szomorú.  Mert minden meseszerű és mágikus elem ellenére olyan életszagú  az egész család- és országtörténet, hogy nem tudom, hogy az efölötti örömömben, vagy a bánattól sírjak.

Azt hiszem a sorozat készítői eléggé Ursulát helyezték a középpontba, és hiába volt gyakorlatilag ő a családfő a Buendíáknál, ill. a falu matriarchája, akitől még a katonai vezetők is haptákba vágták magukat, megható volt, hogy milyen nehéznek érezte - és az is volt - a saját sorsát. Mit szóljunk akkor mi, a kispadon ülő, láthatatlan, gyenge kis szereplői az életnek - mi, Amaranták, vagy  világmegfejtő és -megváltó gondolatainkba beleőrülő José Arcadiók? 

😭

Az egyik legszebb, legszomorúbb, és legigazibb mese ez az emberről, a családról, a közösségekről - és több, mint klassz lett ez a filmes megjelenítése ♥️

(A regény történetének még a feléig sem jutott el a sorozat, de így is kerek egész. Viszont egy második évad még simán benne van.)

Rock&roll 🤘🏻

Ezer éve nem voltam AATB koncerten, de ezek pont olyan őrültek mint régen 😍

A zöld ruhás csajszi fel lett szólítva a színpadra, miután Anna kiszúrta, hogy járókerettel van. Hallod, ott ropta törött lábbal, járókerettel 😂😂😂

Ez mekkora punk már? 🤘🏻❤️

Felelősség

 A lakóparki tűzeset kapcsán megindult a témàzás. A lakók egy csoportja szerint a közös képviselet nem véd meg minket megfelelő módon 🤔 

Pedig a törvényi kötelezettségeknek eleget tesz a  társasház: van tűzvédelmi házirend kifüggesztve és poroltó, menekülési útvonalat jelző táblák is minden lépcsőházban stb. Minden plusz védelem  felvetése és megszavazása a mi dolgunk lenne/lett volna. 

A felmerült témák:

- a tűzoltóautó nem tud beállni az udvarra, miért így lett megépítve a lakópark? (🤔 Mellesleg kb. 15 mp alatt behúzták a tömlőt az utcáról kb. 30 méterre. Részemről respect.)

- miért nincs ablak a lépcsőházban? (🤔)

- szerintük az emberektől nem elvárható, hogy észlelt tűz esetén hangosan kiáltsák, hogy tűz van... (What the fuckin' Fuck??!! 😱) Komplett tűzjelző rendszer kellene a 336 lakásos társasházba soktízmillió forintért. 

- majdnem én vagyok leszólva, mert megemlítettem, hogy  nálunk a lakásban is van egy kisebb poroltó - mert az egyéni védekezés. (🤔 Igen, az. És minden egyéni védekezés egyben közösségi védelem is.)

A felelőst keresik, aki szerintük jelenleg a közös képviselet 🤔 Azért is ők felelnek, ha te hanyagságból/hülyeségből magadra gyújtod a lakásodat és kész 🤷‍♀️

Iszonyatos a társadalom állapota. 

Kiégés

A kiégéssel üldöz ma a sors. Délelőtt megláttam ezt a kiégés têmát: mondom mennyire 100%-ig igaz rám, jajj-jajj szegény én.

Forrás 

 Erre ma délután a lakóparkunkban, nagyon közel hozzánk full kiégett egy lakás, órákig tartó felfordulás volt, a kiskutya épségben kifutott az égő lakásból,  de a gazdáját eszméletlenül vitték el a mentők, ill. az összes kisgyereket az érintett lépcsőházból bevitte a gyerekmentő. A tűzoltók még mindig a ház előtt mókolnak, a teremgarázsba még mindig ömlik le a víz. 

Az összes belső szervem órák óta görcsben van, most már nem csak kiégve, de kiégés okozta sokkban is vagyok. Jobbulást mindenkinek 🥺

Rendkívül fejlett

 Beszélgetünk sokat arról, hogy milyen világ jön, hogy mi lesz 20-30 év múlva. Bárhogy nézem, nagy változások lesznek, és némileg aggaszt, hogy az élet hogyan folyik majd tovább. 

Tanácsos lesz-e északabbra költözni a klíma miatt? 

Beáll-e az egyensúly olyan tekintetben, hogy a first worldben egyre kevesebb a munkaerő?  Tudják-e a gépek pótolni az embert vagy meg kell küldeni a piacot egy jó adag bevándorlóval? Vagy nekünk kell majd dolgozni öregen? Az orvoshiánytól tartok legjobban. (Ezért is kell egészségesen élni.)

Mert hogy mifelénk további népességcsökkenés lesz, az biztos. Szerintem életszínvonal csökkenés is.

És mi okoz majd örömet az embereknek? Visszakanyarodunk-e a kezdetekhez (természet, kommunák) vagy valami személytelen, rideg, virtuális valóság jön? 

A témához aprócska adalékként ma olyat olvastam, hogy majdnem lefordultam a székről. 16 évesek attitűdje be like: 

És még itt magyaráz, de már mindegy mit.

Hát na 🤔

Gdańsk

 1100 km-re keletre Amsterdamtól még mindig ugyanaz a stílus északon ❤️ És 20 fok, a növényzet irigylésre méltóan zöld, a város irigylésre méltóan kulturált. 

Pedig ugyanaz a palackvisszaváltó rendszer működik, mint nálunk, ugyanolyan kevés automatával...🙄 Vittem vissza palackot 😃

WW2

 Minden picsáskodó, kényelmeskedő, pazarló, lusta, nekemjár, szirszarokért panaszkodó, nevetséges dolgokba energiát ölő embert elküldenék a gdanski II. világháborús múzeumba, hogy tudják értékelni, hogy miben élnek. Meglehetősen részletes és érzékletes kiállítás volt, eléggé kiborított. 

Ami némileg meglepő, hogy a lengyelek mennyire kiemelik a Szovjetunió szerepét a háborúban, legalább akkora bűnösséget tulajdonítva nekik, mint a németeknek. 

A háborúban még medvék is részt vettek b+, mi meg lassan a zokninkat nem tudjuk felhúzni AI nélkül. 

Polski 🇵🇱

Furcsa, hogy aug. 24-én játszották a budapesti Városmajori Színpadon Danuta Walesa életéről a monodrámát (A szolidaritás női arca), épp amikor én a Lech Walesa repülőtéren landoltam Gdanskban. Danuta Lech felesége. 

Ez azért hatalmas dolog, hogy valakiről még életében színdarabot írnak és repteret neveznek el. Sőt, ma is élnek mindketten, Lech Walesa 83 éves. Őszintén -  hallottam már a nevét, de eddig semmit nem tudtam róla. 

 

Pedig Nobel-békedíjas politikus, volt köztársasági elnök, de legnagyobb érdeme, amit a lengyel munkásságért tett az 1970es és 1980as gdanski hajógyári sztrájkok idején. Gyári munkásként (villanyszerelő) a sztrájkok vezéralakja volt, megalapította a Szolidaritás Szakszervezetet, keményen tárgyalt a munkások jogaiért a pártvezetőkkel. Iszonyú infláció sújtotta anno Lengyelországot, 70-ben a munkások a sztrájk során még a pártszékházat is felgyújtották. A kormány tankokkal vonult ki a munkások ellen, lőtték is őket, 80 ember meghalt... 

Lech Walesa börtönbe került egy időre, a gdanski hajógyárból elküldték, nem kapott sehol munkát, sokáig házi őrizetben élt. Később ő kezdeményezte emlékmű felállítását  az áldozatok emlékére. Az 1980as sztrájkban is meghatározó szerepe volt, ami országos méretűre duzzadt és ahol végül a párt aláírta a munkások követeléseit. Ezzel óriási lépést tettek a kelet-európai kommunista blokk elmozdulásáért a demokrácia irányába. Walesát 1990-ben elnökké választották. Feleségével 8 gyerekük született.

Forrás

Este megnéztük Andrzej Wajda A vasember című 1981-es filmjét az 1980as gdanski sztrájk eseményeiről. Azért ezeknek a lengyeleknek van vér a pucájukban: 1 évvel az esemény után kőkeményen bírálta a film a kommunista berendezkedést, legjobban a média, a hírgyártás hazugságait kiemelve, ami nekünk magyaroknak még 2026-ban is nagyon ismerős sajnos 😕

Az események után a munkásmozgalom, a szakszervezet annyira megerősödött, hogy a lengyel kormány 1981 és 83 között hadiállapotot hirdetett, hogy megvédjék a kommunizmust a demokratizálódástól... 🤨

A gdanski hajógyár a város egyik jelképe, a lengyelek hatalmas vasrozsdás hatású múzeumot építettek az események emlékére. Valamennyire látogatható a hajógyár területe is, nekem ilyen nosztalgikus, vadromantikus hatást keltettek az elhagyatott, lerobbant épületek, Újpesten is sok hasonlót láttam gyerekkoromban.

Az emlékmű, a múzeum és a hajógyár darui az ablakunkból 🙂

A hajógyár 2-es kapuja a múzeummal

Szégyen vagy nem, de én ezekről a polák dolgokról semmit nem tudtam eddig és nagyon megérintett ez a történet.

A lengyeleknek iszonyat sűrű történelmük van, ma a II. világháborús múzeumba megyünk. 

Majd mi azt tudjuk

Az egész család. Apámtól indul, rajtam és a lányomon is erősen megfigyelhető. Ahogy a társadalom jelentős részén is 🇭🇺 

*

Kiírja, hogy ez most edukáció, vagy hogy elmagyarázom. Nem érzik ma már kellemetlennek civil emberek ilyeneket kiejteni a szájukon. Úgy 10-12 éve akadtam ki először, amikor F. azt mondta - akit amúgy tökre kedvelek -,  hogy tanítani akarja az embereket 🙄 Nem mint tanár, hanem mint akinek zsebében a bölcsek köve.

Persze kellenek emberek, akik elmagyarázzák, csak ne már ilyen explicit módon. Nekem elég, ha csak mondanak valamit, én meg majd átszűröm magamon.

Egyszerre kétféleképpen reagálok az edukálásra : 

1. Értetlenkedek, hogy honnan van ennyi önbizalmuk, hogy ők tudják, megmondják az ultimate tutit.

2. Engem/nekem biztos nem, mert majd én azt tudom! 😃

Mert miközben iszonyat hülyék, ugyanakkor kurva okosak is vagyunk mind  🤦🏻‍♀️😍

Tired

Ez annyira ismerős 🤦🏻‍♀️😆

Talán egyszer még lehetek nagy író is 🙃

Leo 😍

Mille

Duo Italiano 🇮🇹

Emberállat

A fehér tigris by Ervin Lázár
My rating: 5 of 5 stars

Kristálytiszta, egyszerű próza - mély emberismeret, pompás allegória.
(Az elmúlt évtizedek közéleti történései után olvasni különösen ütős..)

View all my reviews

Micsoda egyszerű, mégis nagyon kifejező mondatok:

"Erőlködve fülelt, ettől a csend percegni kezdett."

"A kialvatlan szemű bizottság élén Lestyán Sándor lobogott."

"A hegyoldalak ellabdázgattak az egyre halkuló kiáltással."

És hát a legfőbb kérdés:

"- Muszáj részt vennem ebben a komédiában?" 

Lányom kapta év végén a gimiben ezt a könyvet.

Klassz magyar alkotás, de nem gondolom, hogy ezzel kellene a fiatalokat elindítani az életbe. Ők még tiszta lélekkel reméljenek inkább. Lázár Ervint is sajnálom és csodálom is egyben, hogy 35 évesen ez már így benne volt 😶

***

Mi tesz emberré? Az erkölcs? Jobb vagy rosszabb-e az állati minőség az emberinél? 

Elég-e az, ha csak tudom, hogy mi a helyes,  hogyan kellene? Ember leszek ettől?

Ilyenek jutnak eszembe a könyv kapcsán.

Mert hogy szerintem általában tudom mi a helyes, csak sokszor nem esik jól azt csinálni, nem én vagyok. Mert valójában állat lennék? 🤔

Nézem Nagy Zsoltot A felszín alatt-ban, ahol sokadszorra mondja el, hogy ő indulatos, verekedő figura. Közben pontosan tudja hogyan kellene élni: rendszerez, fenntart egy szigorú rendet, hogy úgy csinálja a dolgait ahogy kell, ahogy illik, ahogy szép. De közben látszik rajta egy olyan feszültség, ami bármikor robbanhat. A kezeit a combjai közé szorítja, feszeng. Az arcára is rá van írva, hogy ő egy rosszfiú. Tetszik amúgy, talán pont ettől a kettősségtől tartom nagyon izgalmasnak. És hogy látom magam benne. 

Az én arcomra is sok minden rá van írva: ülök a metrón, jobbra tőlem korombeli felnőtt emberek hangosan zenét hallgatnak telefonon...🤯 Legszívesebben a földhöz vágnám. A velem szemben ülő rám néz, majd azt mondja a társának: - Látszik az embereken a feszültség. 

😆

De tűrnek. Mert nehéz normálisan reagálni a parasztságra. Verekedésben pedig nem vagyunk jók 🤷‍♀️ Kérjük ide Majkát.

Mert itt van Majka, aki azt mondja, hogy neki nem kell viselkednie, moderálnia. Ő egy ózdi tahó, aki elküld az anyádba, aki nyersen kimondhatja amit sok mindenki más is gondol, csak ugye a béke, a tolerancia vagy az illem  kedvéért magában tart. Százezren lájkolják, ő a mi kis háziállatunk, aki helyettünk is megugatja az idiótákat meg a bűnözőket.

Majka akarok lenni, mert ő beszólhat az arra érdemeseknek: van neve és izma is 🙂 Merthogy fáradt vagyok az emberkedésben. Nem nagyon akarok már moralizálni meg pszichologizálni, és lassan filózni sem. Megyünk például az autóval, az előttünk haladó 30cal tötymörög, lefelé néz, a telefonját basztatja vezetés közben. Nem bírom. Mondom a páromnak, hogy én azért sem vezetek, mert ebbe most belemennék hátulról. Azt mondja, hogy ő is 😶 (Nem megyünk bele.) Ez már ilyen ösztönös állati szint. Vagy tükör? Ha paraszt vagy, én is az leszek? Vagy mind2. 

Azért még utolsókat rúgva kiszól belőlem a jobbik énem, álmodozik, feltételez, hogy embernek tudhassa magát és a másikat is: - Mi van, ha most kapott egy fontos üzit, hogy anyukája/nagypapája/akárkije kórházba került vagy ilyesmi? Nem tudhatjuk. Ne ítélkezzünk. Álmodozzunk...

De amikor jövök ki a szobából a délutáni alvásból, a tiszta, egyszerű, ösztönös lélek így néz: ítélkezve, bazdmeg 😂

Ennek a sok szövegnek mi a lényege? Semmi.  Közelebb kerültem bármilyen nagy létkérdés megválaszolásához?  Nem. 🤷‍♀️🤦🏻‍♀️😆 

De ahhoz remekül értek, hogy megtaláljam különböző témák közt a kapcsolatot, átvezetést. Ez az egyik szupererőm. 💪🏻 És mert tényleg minden mindennel összefügg 🙂