Márta vagy mártír?

 

Márta evangéliuma by Ágnes Mészöly
My rating: 4 of 5 stars



View all my reviews 

Nekem az kevés, ha valaki "szépen ír", jól fogalmaz. A szövegnek valamitől élnie kell, magához ragadni engem. Hangulatosnak, őszintének, könnyednek lennie. Vagyis annak tűnnie. Mert simán lehet, hogy vért izzadt vele az író, de ez az olvasónak nem szabad feltűnjön.

 Tény, hogy nem könnyű Günter Grass és Steinbeck szövegei közé szorulni. Ezzel a regénnyel most ez történt nálam. Be sem fejeztem ezt, de beleolvastam az Édentől Keletre-be és kb. ott ragadtam. De lehet nem baj, hogy így történt, mert így kitűnően érzékelhető, hogy milyen a nagyszerű irodalom. 

 Két történetet olvashatunk a regényben, a jézusos történetnek még jól áll a "szépen megírva", nem is nagyon illik egy bibliai történettel máshogyan bánni. Némileg párhuzamba van hozva a regény 2 szála, időnként egy-egy motívumon keresztül átvillan a mai, budapesti Mártánk történetébe a másik szál. 

 De engem zavart, hogy a mi mai Mártánk sztorijának szövege valahogy sótlan, ő maga pedig szürke, humortalan. (Steinbeck viszont humoros, érted? Olyan intelligens, finom humora van, amit nagyon hiányolok általában a szépirodalomból. Nobel-díjat neki! 🙃) Hiába vannak ugyanolyan, létező problémái, mint sokunknak, a karakter szinte élettelen. Döbbenetes, hogy mennyire hasonlít hozzám sok tekintetben (kor, nem, környezet, státusz), a problémái is ijesztően hasonlóak, mégis mennyire máshogyan áll némelyikhez. 

 Az is zavart, hogy modern Mártánk mártasága, azaz gondoskodása mindenről és mindenkiről nem igazán szeretetvezérelt, zsigeri hanem inkább puszta praktikum és egyben probléma - ebben mondjuk szintén hasonlítunk. Nem gondolom magam Mártának és szerintem ő sem az... Ő sokkal inkább mártír. Ismerek igazi Mártákat, ők nem áldoznak fel nagy dolgokat a szolgálatért, nekik az az életük.  

 Persze a végére Márta karaktere némileg feléled, felenged és elenged, ráadásul kiáll magáért, asztalt borogat, de izé. Nem annyira hiszem el ezt így mindössze pár hónap alatt, (persze, ha jön egy modern Megváltó, csodák történhetnek 🙃), meg inkább látom egy feminista kiáltványnak, mint Márta evangéliumának... 

 Ami pluszban zavart, hogy annyira feltűnően feljöttek ezek a divatos társadalmi témák a regényben (a családtagok ne segítsenek az anyának, hanem vegyenek részt a háztartásban; nem kell mindenáron diploma, a gyerek legyen "boldog asztalos" - amúgy Kolos pont az lesz stb. ) hogy sikítani tudtam volna ezektől, didaktikusnak éreztem. Amúgy is mindig ezekről az okosságokról hallunk, egy figyelő, olvasó ember már "minden utcasarkon" találkozott ezekkel, nem kell az irodalomban is ezekkel érzékenyíteni. Engem legalábbis ne, köszönöm. Tanításnak épp elég a Biblia. 

 Érdekes élmény volt.

Fun fact: miközben Molnár Márti történetét olvastam, beleolvastam ebbe, amibe ez a név van beleírva (antikvár példány) 😳