Emberállat

A fehér tigris by Ervin Lázár
My rating: 5 of 5 stars

Kristálytiszta, egyszerű próza - mély emberismeret, pompás allegória.
(Az elmúlt évtizedek közéleti történései után olvasni különösen ütős..)

View all my reviews

Micsoda egyszerű, mégis nagyon kifejező mondatok:

"Erőlködve fülelt, ettől a csend percegni kezdett."

"A kialvatlan szemű bizottság élén Lestyán Sándor lobogott."

"A hegyoldalak ellabdázgattak az egyre halkuló kiáltással."

És hát a legfőbb kérdés:

"- Muszáj részt vennem ebben a komédiában?" 

Lányom kapta év végén a gimiben ezt a könyvet.

Klassz magyar alkotás, de nem gondolom, hogy ezzel kellene a fiatalokat elindítani az életbe. Ők még tiszta lélekkel reméljenek inkább. Lázár Ervint is sajnálom és csodálom is egyben, hogy 35 évesen ez már így benne volt 😶

***

Mi tesz emberré? Az erkölcs? Jobb vagy rosszabb-e az állati minőség az emberinél? 

Elég-e az, ha csak tudom, hogy mi a helyes,  hogyan kellene? Ember leszek ettől?

Ilyenek jutnak eszembe a könyv kapcsán.

Mert hogy szerintem általában tudom mi a helyes, csak sokszor nem esik jól azt csinálni, nem én vagyok. Mert valójában állat lennék? 🤔

Nézem Nagy Zsoltot A felszín alatt-ban, ahol sokadszorra mondja el, hogy ő indulatos, verekedő figura. Közben pontosan tudja hogyan kellene élni: rendszerez, fenntart egy szigorú rendet, hogy úgy csinálja a dolgait ahogy kell, ahogy illik, ahogy szép. De közben látszik rajta egy olyan feszültség, ami bármikor robbanhat. A kezeit a combjai közé szorítja, feszeng. Az arcára is rá van írva, hogy ő egy rosszfiú. Tetszik amúgy, talán pont ettől a kettősségtől tartom nagyon izgalmasnak. És hogy látom magam benne. 

Az én arcomra is sok minden rá van írva: ülök a metrón, jobbra tőlem korombeli felnőtt emberek hangosan zenét hallgatnak telefonon...🤯 Legszívesebben a földhöz vágnám. A velem szemben ülő rám néz, majd azt mondja a társának: - Látszik az embereken a feszültség. 

😆

De tűrnek. Mert nehéz normálisan reagálni a parasztságra. Verekedésben pedig nem vagyunk jók 🤷‍♀️ Kérjük ide Majkát.

Mert itt van Majka, aki azt mondja, hogy neki nem kell viselkednie, moderálnia. Ő egy ózdi tahó, aki elküld az anyádba, aki nyersen kimondhatja amit sok mindenki más is gondol, csak ugye a béke, a tolerancia vagy az illem  kedvéért magában tart. Százezren lájkolják, ő a mi kis háziállatunk, aki helyettünk is megugatja az idiótákat meg a bűnözőket.

Majka akarok lenni, mert ő beszólhat az arra érdemeseknek: van neve és izma is 🙂 Merthogy fáradt vagyok az emberkedésben. Nem nagyon akarok már moralizálni meg pszichologizálni, és lassan filózni sem. Megyünk például az autóval, az előttünk haladó 30cal tötymörög, lefelé néz, a telefonját basztatja vezetés közben. Nem bírom. Mondom a páromnak, hogy én azért sem vezetek, mert ebbe most belemennék hátulról. Azt mondja, hogy ő is 😶 (Nem megyünk bele.) Ez már ilyen ösztönös állati szint. Vagy tükör? Ha paraszt vagy, én is az leszek? Vagy mind2. 

Azért még utolsókat rúgva kiszól belőlem a jobbik énem, álmodozik, feltételez, hogy embernek tudhassa magát és a másikat is: - Mi van, ha most kapott egy fontos üzit, hogy anyukája/nagypapája/akárkije kórházba került vagy ilyesmi? Nem tudhatjuk. Ne ítélkezzünk. Álmodozzunk...

De amikor jövök ki a szobából a délutáni alvásból, a tiszta, egyszerű, ösztönös lélek így néz: ítélkezve, bazdmeg 😂

Ennek a sok szövegnek mi a lényege? Semmi.  Közelebb kerültem bármilyen nagy létkérdés megválaszolásához?  Nem. 🤷‍♀️🤦🏻‍♀️😆 

De ahhoz remekül értek, hogy megtaláljam különböző témák közt a kapcsolatot, átvezetést. Ez az egyik szupererőm. 💪🏻 És mert tényleg minden mindennel összefügg 🙂