 |
| 💔 |
Annyira jó végre valakitől olyat olvasni, hogy valójában szégyelli a konzumidiotizmusát konzumerizmusát, mert tudja, hogy nem jó dolog, de nehezen tud ellenállni az impulzusoknak. Igazából ennyi lenne: a belátás. De ez is egy értelmiségi nőtől hangzik el, mert az önismerethez, a józansághoz, a rossz jóba fordításához már kb. annak kell lenni. A többség még mindig csak magyarázkodik, másra mutogat és megérdemel.
Én is szégyellem, hogy rohadtul hatnak rám is az impulzusok, bár a fizikaiak már kevésbé, a gondolatok és érzetek sokkal inkább, amitől egyik nap ezt gondolom/érzem, másik nap meg azt. Meg látom, hogy rengeteg szempont van az életben, amiből kiragadunk párat és azok mentén próbálunk létezni, és ezek általában önmagukban mind okésak, csak mindannyian máshogy súlyozzuk őket, ebből adódnak a konfliktusok. Vagy nem.
Én a súlyozást is naponta változtatgatom 🏋️♂️🤦
És egyik nap azt hiszem, hogy biztos vagyok valamiben, másnap már nem, ettől konfliktusba keveredek saját magammal, aztán mindketten megsértődünk.
Nehéz 🥺
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése