Ezt a Krasznahorkai interjút nézve több helyen is meghatódtam, leginkább talán attól, hogy lehetséges az emberi létnek ilyen szintjén lenni. Vagy hogy lehetséges arra vágyni, hogy a következő életedben belülről tapasztald meg a kristályok figyelmét.
Micsoda bölcsesség, egyedi gondolatok, önreflexió! ❤️
Nekem ad ez az interjú egyfajta lökést is, hogy nem baj, ha nagyon mást gondolunk dolgokról, mint ami az aktuális társadalmi narratíva.
A figyelemről is szól, hogy mennyire fontos, hogy hová irányul az ember figyelme. Az jutott eszembe, hogy talán azért is redukálódott a figyelmünk olyan iszonyatosan rövidre, mert a tiktokon és egyebütt látható tartalmatlan tartalmak nem is érdemelnek többet. Viszont ettől a beszélgetéstől pl. nem tudtam elszakadni, annyira lekötött, annyi izgalmas és okos témát vetett fel, hogy odaszegezett a székhez több mint 2 órán keresztül.
Ki kell emelnem Gulyás Marci figyelmét is. Nem csak riporteri kötelességből, hanem mélyen, okosan figyel arra, amit mondanak neki, nem arra vár, hogy végre mondhassa a magáét, az előre kigondolt kérdéseit. Teljesen képben van az író munkásságával, tudja, hogy kik a hősei, mert olvasta.
Én most épp egy másik Nobel-díjast olvasok, na, Günter Grass is méltán az, a Bádogdob zseniális, teljesen leköti a figyelmemet. 700+ oldal, de soha ne legyen vége. Vagyis legyen, mert utána jöhet megint Krasznahorkai. Éljenek a nagy írók.
Szerinte - és ebben Tarr Bélával egyetértettek, úgyhogy nekem is el kell hinnem - az emberek nem hülyék, a lelke mélyén mindenki tudja az igazságot, hogy miben él, ki ő, mit rontott el, csak gyávák vagyunk vállalni a felelősséget.
„Borzasztóan nincsen meg bennünk az a hajlandóság, hogy először magunkban keressük annak az okát, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek.”
(Kicsit megnyugodtam, hogy lehet még komolyan venni egy-két dolgot, embert ezen a világon.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése