Mondom én, hogy a macskám az egyik legbölcsebb lény, akit ismerek.
A lányom a minap este jött haza, én már ágyban olvastam. Persze mesélt, dumà lt, én meg bentről válaszolgattam viszonylag hangosan, mert nem volt kedvem már kimenni. A macskám először a kezemet bökdöste, majd a fejemhez jött és a mancsával a szám felé nyúlt. Inkább simogatásnak tűnt, mondom milyen cuki, ez újdonság, hogy az arcomat simogatja. Amikor ugyanezt megismételte másodszor, akkor jöttem rá, hogy nem tetszik neki a hangos, heves beszéd - esetleg veszekedésnek érzékelte, pedig nem volt az.
Fogjam be, csend és nyugalom legyen! - ezt akarta mondani. 💙
Zseniálisan bölcs kis lény ❤️😇
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése