"Ijesztő volt, ahogy Bécs, mintegy varázsütésre, náci várossá változott. Nem úgy Prága, ahol '39 februárjától alig pár hete dolgoztam a nagybátyám gyárában, amikor jött a bevonulás. A csehekkel együtt ott álltam a Vencel téren, és néztem, amint végeláthatatlan sorban özönlenek be a német tankok, harckocsik, katonák, kezükben lövésre kész fegyver. A tömeg néma csendben nézte a demonstratív vonulást, amikor egyszer csak valaki énekelni kezdte a himnuszt, és az emberek egymás után, először halkan, majd egyre nagyobb hangerővel csatlakoztak, míg végül a hatalmas téren mindenki énekelte, előreszegett tekintettel, sokan könnyes szemmel, a nemzeti himnuszt. A csehek így tiltakoztak. Megindító volt."
Ádám Veronika: Távolból őrzöm
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése