Ugyan nem bírnám elviselni magam podcastban, de a Bro megmondta, és magamra veszem. Itt az alkalom, hogy végre befogjam a pofám.
Nem tudom amúgy ki ez, de tuti pasi és én tökre bírom.
Az elmúlt napokban annyi minden történt, hogy eleve szóhoz sem jutok. Meg amúgy is: minek?
Jó lenne, ha lennének követőim - ebben 😀 Nagy a zaj: fecseg a felszín.
Ültek az asztalnál, hallgattak, mindketten a maguk dolgáról.
Narine Abgarjan: Szimon
2 megjegyzés:
Pont ma filozofáltam azon, hogy annyi podcast van, ami semmi de semmi hozzáadott értéket nem ad senkinek... Ül két ember, és megbeszélik, hogy SZERINTÜK melyik a legjobb sorozat, vagy más hétköznapi témát boncolgatnak, "igen-igen", egy eredeti ötletük nincs, csak annyi, hogy beszélni akarnak másoknak, de nem értem, miért? És hogy ki hallgatja ezeket?
És közben azért van egy kis önkritikám, mert ez nem olyan, mint mikor blogolunk, az mennyivel másabb? Szerintem másabb,de nem tudnám megmondani, hogy miben. Nem bírom ezt a 21. századot :DD
( zenka- csak lusta vagyok bejelentkezni.)
Mitől másabb a blog? Talán abban, amiben más a könyv meg a film - máshogyan hat, de a lényege tényleg ugyanaz. Azzal nyugtatom magam, hogy a blog és az írott szöveges véleménynyilvánítás kb. úgyis kiment a divatból, ill. nem nyomom közösségi felületen a hülyeségeimet mások arcába, aki meg magától idejön, az így járt...:) Nekem jól esik kiírni magamból időnként, még ha a kutya sem olvassa (:
Megjegyzés küldése