Nagymama és az Úristen: Wadköpingi történetek by Hjalmar BergmanMy rating: 5 of 5 stars
Wao, ez egy igazi ínyencség volt, nagyon bírtam. Ahhoz képest, hogy vagy 100 éve íródott nagyon friss és finoman, pimaszul humoros. Számomra a humorral körbepárnázott történetek mondják a legnagyobb igazságokat az életről, mint ahogyan ez is. Mert az ellentmondások gyakran viccesek, márpedig ugyanazon szituációk egyénenkénti érzékelése és értelmezése, ill. az emberek jelleme és viselkedése nagyon is ellentmondásos, mindannyiunké.
Ezt a családtörténetet is eleinte kizárólag Nagymama szemszögéből látjuk, amibe időnként az író csepegtet egy-egy információt, amik megkérdőjelezik az addigiakat. A végére pedig meglehetősen összezavar minket, de épp ez tűnik a regény céljának: bemutatni, hogy egy történet, jelen esetben a Borck család története mennyire máshogyan néz ki különböző perspektívákból, értelmezésekben. Nagymamáé, az ő emlékezetéé és szemszögéé-e az igazság, vagy más családtagoké? Gázlángolják-e őt vagy tényleg demens vagy csak szimplán máshogy gondolkodik?
Akkora jó téma ez az életről :) A vége felé gyakran éreztem együtt Nagymamával, én is sokszor teljesen vakon vagyok, hogy én vagyok-e hülye, vagy az egész világ körülöttem (:
Keresni fogom a Hjalmar Bergman életműsorozat többi részét is - előkészületben vannak az Ampersandnál - mert ez nagyon bejött. Megemlíteném még Dió Dávid fordító nevét: nagyon jó!
View all my reviews
Akkora jó téma ez az életről :) A vége felé gyakran éreztem együtt Nagymamával, én is sokszor teljesen vakon vagyok, hogy én vagyok-e hülye, vagy az egész világ körülöttem (:
Keresni fogom a Hjalmar Bergman életműsorozat többi részét is - előkészületben vannak az Ampersandnál - mert ez nagyon bejött. Megemlíteném még Dió Dávid fordító nevét: nagyon jó!
View all my reviews
A világ értelmezésének ellentmondása például: benne vagyok egy meglehetősen gagyi könyves, olvasós csoportban, ahol kb. azzal trollkodok, hogy próbálok kicsit más jellegű könyveket mutatni, amikben van mondjuk némi irodalmi érték is, ha már olvasunk.
Az értéktelen olvasmányok imádata mellett a fő problémájuk pedig az, ha valaki név nélkül írogat 🥺, ezért időnként (ál)név nélkül írogatok oda (is) 🙂. De valahol hihetetlen, hogy az értékes könyvek említése tényleg trollkodás ott, a kutyát nem érdekli vagy leszólást érdemel.
A lényeges lényegtelen, a lényegtelen pedig valamiért fontos 😭🤣 Én így értékelem az adott szituációt, ők meg eléggé másképp.
Tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése