Bori...?

 

 

Tóth Júlia Éva: Borikönyv - Jelenetek Péterfy Bori életéből 

Annyi fura érzést vált ki belőlem ez a pár mondat. Egyrészt szerintem borzalmas lehetett mindezek tudatában felnőni egy gyereknek. Én jópár évvel később voltam gyerek, de egy darabig még ugyanabban a rendszerben és egész más érzéseim voltak. Jó volt. Mondjuk én világomról nem tudtam, talán pont ezért lehetett jó. Igaz, a szüleim nem is voltak értelmiségiek, és alig foglalkoztak közéleti kérdésekkel. 

Másrészt nagyon érzékletesen leírja, hogy milyen lehetett az akkori közhangulat, harmadrészt pedig azt gondolom, hogy most sincs ez nagyon másképp, ami szörnyű, ha belegondolok - ezért nem is szeretek belegondolni. 

Ha az ő kis környezetén kívül mindenki gyáva és meghunyászkodó volt, akkor ő egy kritikus, bátor család tagja. És bár ma már nem a fél világot behálózó Szovjetunióval és csatlósaival kell megküzdeni, hanem egy jóval kisebb hatalommal (ne, ne keverjük bele a 'háttérhatalmakat' 😀),  azt tudom, hogy Bori bátyja, Gergely pár éve elmenekült innen, és már Toscana dombjai mögül kritizálja a rendszert a feleségével...ahogyan egyébként sokan mások is.  

Akkor Bori csináljon már valamit ... ! 😀 Amúgy tudooom, hogy csinál: színpad, színház,  beszólogatás, ilyenek. Ahogy sokan mások is csinálják. De láthatóan ez sem elég. És ez nem a szovjethatalom... 

Mit lehet még csinálni? Egész életünkben ez lesz...? Ha igen, akkor ezt kell cipelnünk. Nekünk ez jutott, ilyen módon szar, még akkor is, ha épp jó 🙃 🤷