Épp azon elmélkedtem, hogy miért kommunikálok olyan veszett szarul, hogy igazából már nem is merek. Max. válaszolok, de én nem indítok párbeszédet, mert rendszerint borzalmasan sül el.
És akkor jön ez, hogy igazából önkifejezés ez a számomra borzalmas köröm- meg tetkómánia. Ami nekem nincs, nem is lesz. Nem megy se a szóbeli, se a szimbólumokon keresztül való kommunikáció.
Az élet minden jelensége valójában anyagi formává sűrűsödött szimbólum.
Szepes Mária: Raguel hét tanítványa
Tényleg ennyi ember tudja, hogy ő kicsoda és ezt ki is tudja fejezni...? 🤔 Vagy ezek csak maszkok?
Vonzódásaim nekem is vannak, de egyenesen megijedtem, amikor kiderült, hogy pl. a pávatoll motívumhoz való vonzódásom is az egyik nagyapámtól jön. Még ez sem az enyém.
 |
| Hipnotikus |
Szerintem én azért nem tudok kommunikálni, meg önkifejezni, mert nem is tudom ki vagyok. De hogy nem az, aminek látszok, az biztos. Nem is értem hogy kerültem ide és miért.
Ez lenne a cél, hogy kiderítsem. Veszettül olvasom Kemény Lili Nem-jét, ami egy önfeltáró és önfelszabadító hiperrealista (?) könyv és irigylem, hogy ilyen fiatalon eljutott erre a pontra. Meg olvasom Szepes Mária ezoterikus könyvét is, ahol páran megértik és beteljesítik a sorsukat - hátha én is megértem. Épp a "saját" részemnél tartok, az akaratával operáló Marsnál.
Lehet csak nagyon kellene akarnom ezt a feltárást.
Nagyon kíváncsi vagyok, de igazából a kétségbeesés maszkja van most rajtam.
10 megjegyzés:
ez tök érdekes téma.
amikor huszonéves voltam, meggyőződésem volt, hogy én az vagyok, akinek gondolom magam, készen vagyok, és ennyi, aki keresi magát, az csak hülye lehet, mit kell itt keresni bármit is. nézzen szembe a tényekkel (vagyis önmagával).
hát azóta ez megváltozott, kisebb lett az arcom önmagamra gondolva. :D (időnként még azt is megengedem magamnak, hogy a huszonéves énem igazi kis gyökérnek gondoljam.)
Igen, pont így :D nálam ez inkább a 30as éveimben volt, aztán jött a "pofáraesés". De azzal vigasztalom magam, hogy ez azért egy fejlődést mutat, mert minél többet láttál és tudsz, annál kevésbé vagy biztos a dolgokban, ugye.
hát igen. én most ott tartok, hogy visszasírom a régi énem magabiztosságát, mert perpill már a világban is kételkedem, úgy en bloc. és azt sem nagyon tudom, honnan is kellene újratanulnom a _mindent_, hogy valami értelmes és igaz valóság legyen belőle.
Pacsi :D
most már csak az a kérdés, hogy ez a korral jár, vagy már az 5D-ben vagyunk? :D
Talan mindkettő :) Ezoizé, de nemrég olvastam Szepesnél egy jó kifejezést a fizikai valóságra: "sűrű életálom" - ez tetszett.
ez egy nagyon találó kifejezés. mondjuk én Szepestől kemény depresszióba esem, nem vettem a kezembe könyvét sztem már vagy húsz éve. egy nagyon bölcs asszony volt, az biztos.
Én is több, mint 25 éve olvastam tőle utoljára, a Vörös Oroszlánt, de semmit nem értettem belőle. Ez a Raguel meglehetősen jó, de sajnos a kerettörténet (az eleje) elég pocsék és állítólag a vége is összecsapott, de a 7 tanítvány élettörténete nagyon érdekes és jól is vannak megírva. Mondjuk feldobni senkit nem fognak ezek a sorsok sem, sőt, de nekem tudtak olyat mondani, amit be tudok építeni.
aki egy kicsit is beleásta magát az ezoterikába, annak a Vörös oroszlán tuti megvolt. :D imádtam. meg a varázstükröt. pont a Raguelnél hagytam rá, lehozott az életről. Wictor Charon is volt?
Ja, hát igen :D Wictor nem, csak nemrég olvastam a bátyjáról, h ő is nagyon benne volt a témában
Megjegyzés küldése